A 4136 lakosú település megközelíthető az M1-es autópályáról Győrig, majd tovább déli irányban a 83-as úton. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy Tét a kőkorszaktól kezdve lakott hely. A honfoglalás után, a XI. században a település egyik részét Besenyő-Thetnek nevezték. Nevét feltehetően az első birtokosairól kapta (Thet-nemzetség). Első okleveles említése IV. Béla adományleveléből, 1269-ből származik. A törökök kiűzése utáni időkből (1697) való Tét legrégibb falupecsétje. 1704-ben a koroncói csata után Heister osztrák generális felégette a falut. 1715-ben Ailert Keresztély császári tiszt háborús sebeit meggyógyítja az egykori Besenyő-Téten feltörő forrás vize. Hamarosan megindulnak a zarándoklatok, és kialakul a mai Tétszentkút. Tét 1771-től 1950-ig a sokoróaljai járás székhelye, a környék szellemi és gazdasági központja. A XVIII. században Győr után a legnagyobb lélekszámú település a megyében. 1778-ban költözött ide a Kisfaludy-család, és velük az akkor 6 éves Kisfaludy Sándor. 10 évvel később itt született nem kevésbé híres öccse, Kisfaludy Károly. 1795/96-ban itt volt plébános Révai Miklós, majd a Magyar Tudományos Akadémia alapító tagja Pázmándi Horváth Endre. Itt élt Téti Takács József földbirtokos Berzsenyi költő barátja. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után jelentős fejlődésnek indul a település, gazdakör, iparos kör, nőegylet alakul, szódagyártó üzem és gőzmalom épül. 1908-ban nyeri el a nagyközségi rangot, és ekkortól írják nevét "h" betű nélkül. A hetvenes években több győri nagyvállalat (Lenszövő, Mezőgép, Elzett művek) fióküzemet, leányvállalatot telepít a nagyközségbe. Az 1990-es évektől kezdve a tulajdonviszonyok változásával csak a SOKOR Gépgyár maradt talpon. 2001-ben nyerte el Tét a városi rangot. A városhoz tartozó Tétszentkút ismert zarándokhely.