Az 1467 fős község a Bakony lábánál fekszik, a községet a "Sósos ér" szeli át. A település a Pannonhalmi Tájvédelmi körzet egyik területe.
Már az Árpád-korban a Pannonhalmi apátság birtokába tartozott, nevét 1240 körül Thuno névből kapta, 1753-ban épült a katolikus Sarlós Boldogasszony-templom. A barokk kori templomot 1886-ban átépítették romantikus stílusban. Fő- és mellékoltárai neogót stílusúak, az oltárkép A. Fölsch műve 1886-ból. Keresztelőkútja díszesen faragott. A templom mellett balról barokk homokkőszobor (1780), jobbról kőkereszt. Népi lakóház (1789) (műemlék jellegű), 1975 óta tájház. A temető felső részén emelkedő kicsiny dombon, széles kőtalapzaton I. világháborús emlékkereszt látható, ezen kívül a harangláb is a temetőben található. Tájházak a Sokoró-vidéken: A sárkéményes, soros elrendezésű épület datált mestergerendája szerint 1789-beli. Berendezésével a XIX. század második felének zselléri életet idézi. Búbos kemencéjét hagyományosan építették újjá, a kamrában pedig nagyméretű szövőszék látható. A gondos és látványos kiállítás a Xantus János Múzeum Tényőről származó anyagából készült 1975-ben, benne egy falu őrzi nagyszülei életét, emlékeit.