Tatabánya a Kő-hegy lábánál, a Vértes és Gerecse hegység közötti völgyben fekszik 94 km²-en, 14 km hosszúságban terül el. Lakosainak száma 75 000 fő. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont. Az M1-es Bécs-Budapest autópálya és a Bécs-Budapest vasútvonal kettészeli a várost.

A terület a kedvező természeti adottságok miatt a paleolitikum óta lakott hely. Ezt bizonyítja a Szelim-barlangban talált leletek többsége. Az Által-ér és a Galla-patak találkozásánál honfoglalás kori települést találtak, amely alátámaszthatja a legendát, miszerint Árpád seregei Bánhida térségében győzték le Szvatopluk morva fejedelem hadát. A XIX. század végén kezdődött el a környéken a szénbányászat, amely új, ipari arculatot adott a vidéknek. Ennek eredményeként alakult ki Tatabánya bányatelep is.

A város közigazgatásilag 1947. október 10-én született Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és Tatabánya egyesítésével. Az új település 1950-ben Komárom megye székhelye, 1991-től pedig megyei jogú városi rangot kapott. Tatabánya bányász és iparváros jellege a rendszerváltásig hangsúlyos volt, oklevelek Galla falut már 1251-ben említik. Bánhidán honfoglalás kori település nyomaira bukkantak, a legenda szerint Árpád vezér serege itt győzte le Szvatopluk morva vezér hadát.

A szép kilátást nyújtó Kő-hegy tetején áll a bánhidai győzelem emlékére emelt Turul-szobor. A sziklafalból nyílik a Szelim-barlang, mely ősemberleleteiről híres. A Galla-patak völgyében fekvő bányaváros gazdasági és turisztikai központ. Tatabánya ma az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa.