10 875 lakosú város, az ország legdélebben fekvő városa. Legjelentősebb műemléke a vár, melyet 1294-ben említ először oklevél. Az ország egyik legépebb, legegységesebb történelmi emléke.

Az építéstörténet szinte minden korszaka megfigyel-hető rajta: a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk. Legszebb részei: a kápolna és a déli homlokzaton lévő zárt erkély.

A kápolnában nyugszik gróf Batthyány Kázmér, a Kossuth-kormány külügyminisztere.

A várkertben áll a vár egykori úrnőjének, Kanizsai Dorottyának a szobra, aki a mohácsi csata halottainak eltemettetője volt.

A helyreállított Malkocs-bej dzsámi 1994-ben Európa Nostra-díjat kapott. Megtekinthető a szerb ortodox templom, melynek ikonosztáza egyedülálló. Híres búcsújáró hely a máriagyűdi ferences kegytemplom, mely barokk stílusú, szentélye gótikus.

Kiállítóhelyek: Vármúzeum, Városi Galéria, Kerámia Alkotóház, helytörténeti kiállítás. A városban strandfürdő működik. Szobrok, emléktáblák tekintetében Siklós igen gazdag. Mint a Villány-Siklósi Borút egyik központja, kiváló minőségű borokkal várja vendégeit.

A siklósi várhegy délkeleti részén áll a középkori eredetű plébániatemplom, a hozzá csatlakozó kolostorral. A XIV. század elején az Ágoston-rendi "karingens kanonok" számára épült, majd többször átépített templom a török kiűzetése után a ferences rendé lett. A nemrégiben feltárt és helyreállított falképei "mind összességében, mind egyes részletei finomságában a középkori Magyarország talán legkvalitásosabb ma ismert gótikus falképegyüttese" - állítják a szakértők. A szentélyben látható Garai I. Miklós nádor vörösmárvány síremléke. A kolostor ma Kerámia Alkotóház, állandó kiállítással.
A Siklós-Máriagyűdön található kegytemplom története a római korba vezethető vissza. VII. Pius pápa 1805-ben hivatalosan is elismerte zarándokhelyként.

A kegyhely története a római korba vezethető vissza. A domb alatt futott a Sopianaet Mursaval (mai Eszék) összekötő forgalmas út, az ott lévő forrás természetes pihenőhelyül szolgált az utazóknak.

E forrás mellett állítottak fel egy Mária-szobrot, később a keresztény szlávok Mária-oltárt helyeztek itt el. A falu nevét a X. sz.-ban ideérkező magyar törzsek után Győd vezérről kapta.

A XI. sz.-ban Mária tiszteletére egy kápolnát építettek, ami a XV. sz.-ban gótikus kinézetet kapott, a XVIII. sz.-ban pedig barokk stílusban építették újjá. Máriagyűdet VII. Pius pápa 1805-ben hivatalosan is elismerte zarándokhelyként. A kegytemplomtól keletre van a Szentkút, amelynek vizét egykor a híres gyűdi korsókban vitték haza a zarándokok. Minden Mária-napon illetve jelesebb egyházi ünnepekkor búcsút tartanak itt, vagyis 25-27 alkalommal évente. Ilyenkor a templom és környéke megtelik emberekkel, az utóbbi években a látogatók számát mintegy ötszázezerre becsülik.