A Tapolcai-medence északi részén, az Agártető délnyugati lábánál fekszik. 1385-ben említik először, mint a Rátóti Gyulaffy-család birtokát. A község nyugati szélén találjuk a román stílusú római katolikus templomot, mely a tatárjárás során lerombolt kápolna helyén áll. A Szent Imre herceg tiszteletére emelt templom felszentelésén IV. Béla király is részt vett 1250 nyarán. A késő barokk stílusú Nepomuki Szent János szobrot, melyet 1892-ben állítottak, a zalahalápi úton találjuk. A falu feletti erdőben áll az Emberkő (Küember) szikla, melyet valószínűleg vízmosás alakított ki, de a környék népe szerint a régi időkben, a Rátóti Gyula által 1260-ban alapított Pálos Kolostor egyik szerzetese faragta ki útmutatásul az eltévedt utazónak. Az idelátogatóknak érdemes megnézni a védett műemlék Tájházat, melyben helytörténeti kiállítást rendeztek be. A Sáska környéki erdők az Árpádok korában a királyok vadászterülete volt. A település két kiemelt rendezvénye a szüreti felvonulással egybekötött Falunap, valamint a Szent Imre napi búcsú.