A község a 274 m magas Fülöp-hegy déli lábánál épült, a Káli-medence déli bejárata.

A túlsó part viszonylagos közelsége miatt ősi révhely. Ideális természeti adottságú, 1300 lakosú üdülőhely. A virágzó középkori települést a törökök 1548 körül elpusztították, s Révfülöp ezt követően lakatlan terület, majd gyéren lakott puszta, Kővágóörs szőlőhegye lett.

A sétahajózás 1752-ben indult újra, 1779-ben révházat építettek a parton. A villa- és üdülőtulajdonosok 1899-ben megalakították a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesületet, amely nagyszabású strand és partszegély-építésekkel, parkosításokkal megteremtette Révfülöp mai arculatának alapjait.

A település szerkezete az 1960-as években történt újabb jelentős fejlesztések ellenére sem változott, megőrizte hegyközség jellegét.

A vasútállomással szemben találjuk a középkori Fülöp falu XIII. századból származó, vörös homokkőből emelt templomának romjait. Révfülöp központja a kikötő körüli mindig nyüzsgő térség, a század elején emelt eklektikus épületekkel, a bazársorral, pecsenyesütőkkel, borozókkal.

De itt áll az az épületegyüttes, amelyben a Honismereti Gyűjtemény látványos hely- és fürdőtörténeti kiállításában gyönyörködhet a látogató. Az épületben kapott helyet a rangos tárlatoknak helyet adó Tóparti Galéria is.