A 803 lakosú község Nyíregyházától keletre, mintegy 83 kilométerre található a Szatmári-síkságon. A helység neve először 1181-ben tűnik fel. Birtokosai voltak a Balogh-Semjén nemzetségbeliek, később a Domahidy-család is. A község helytörténeti gyűjteménye állandó kiállításon mutatja be a régi paraszti élet használati és dísztárgyait, régi iratokat, mindezt tárlatvezetéssel együtt. A református egyházi temetőben megtekinthető a penyigei balladabeli kilenc kislány sírja, valamint a magyar millennium alkalmából felállított harangláb és lélekharang. A jelenlegi református templom a régi helyén épült 1893-ban eklektikus stílusban. A Szenke tavon rendszeresen telepített horgászvíz elősegíti az idelátogatóknak a kellemes horgászást. A községnek igen nagy lehetőségei vannak a régi hagyományokra épülő turizmus terén: az úgynevezett "penyigei szilva" hírnevének visszaállítása, szálláshelyek létesítése, régi népi hagyományok felélesztése.