987 lakosú község, a beregi Tiszahát legészakibb részén. Kishatár menti, közúti határátkelőhely Kárpátaljára.

A Tiszán pontonhídja és kompjárata is van. Lónya neve 1270-ben bukkan fel. Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templomát és Péter nevű papját 1332-35-ben a pápai tizedjegyzékek említik. A falut 1567-ben a tatárok elpusztították, a visszatelepedő lakosság már református lett, akik 1595-ben anyaegyházközséget alkottak és birtokukba véve használták a középkori templomot. Az egyhajós templom keletelt, egyenes szentélyzáródású, román stílusú, XIV-XV. századi gótikus bővítéssel maradt fenn. Alatta kripta volt. A Lónyay-család tagjait temették ide, de az 1870-es években kivitték hamvaikat a temetőben felépült új kriptájukba. A torony nélküli templomnak meredek, oromzatos nyugati homlokzata csúcsíves, pálcatagos keretelésű kapujának ívmezejében népi jellegű vakolatdísze van, mely a református időben kapta mai formáját. A kapu fölött magasan, csúcsíves ablakot láthatunk. A templom északnyugati sarka előtt áll a 26,5 méter magas, teljes egészében fából készült torony.