20 000 lakosú város a Duna jobb partján, északi fele Szlovákiához tartozik.

A város nyugati része a természeti szépségeiről, növényritkaságairól és a török korban nyomtalanul elpusztult bencés apátságáról híres Koppánmonostor, keleti oldala pedig a római emlékeiről ismert Szőny. Itt született Lehár Ferenc, világhírű zeneszerző és Jókai Mór író is. A komáromi vár az 1848-49-es szabadságharc idején vált különösen híressé.

A város kiemelkedő nevezetességei az erődrendszer itt látható tagjai: a Monostori- és a Csillag-erőd, valamint az Igmándi-erőd, ahol a Klapka György Múzeum található. A múzeumban római kőtár és a magyar tengerészet történetét bemutató kiállítás is látható. A város strandfürdője gyógyhatású termálvízzel várja a látogatókat. 

A Komáromi Napok rendezvénysorozatot (április végén) a szlovák oldallal együtt tartják.

A 10-es úton Győr felől közeledve Komárom városához, üdülőövezet, csinos lakóházak, a vasúti összekötőhíd, s a Monostori erőd fogadja a látogatót.
Az út mellett az Ácsi erdőben az 1848/49-es szabadságharc Komárom környéki csatáiban elesett magyar hősök 1870-ben állított emlékműve, a gyönyörű Dunapart, s az Erdő-csárdánál védett növényritkaság, a téltemető fogadja a látogatókat. E területen a római korban őrtornyok vigyázták a határt, a középkorban pedig a Katapán nemzetség monostora adott otthont a Szent Benedek rend regulái szerint élő barátoknak. A monostor lakói a török elől menekülve, valószínűleg 1529-ben hagyták sorsára az épületeket. A rövid ideig hiteles helyül is szolgáló monostor romjai 1757-ben még felismerhető állapotban voltak. Helyén ma szivattyútelep áll. Emlékét a településrész elnevezése mellett a koppánmonostori apáti cím, s egy, az épületből fennmaradt kőoroszlán őrzi. Ez utóbbit a Klapka György Múzeum őrzi. Koppánmonostor jeles műemléke az 1709-ben állított Nepomuki Szent János barokk szobor.