Kincsesbánya község Székesfehérvártól mindössze 15 km-re fekvő település. Déli és nyugati irányból a Bakony nyomvonalai, északról és keletről a Móri-árok, valamint a Sárrét nyúlványai határolják. A váltakozó felszínű települési jelleg különleges természeti szépséget ad a községnek. A felszín alatt, a bauxiton kívül, főleg mészkő a jellemző. A felszín alatti rétegekben nemcsak ásványok, hanem jelentős mennyiségű ivóvíz minőségű karsztvízkészlet is található, ami folyamatosan újra képződik, ezért a település és környéke hidrogeológiai övezet. A felszín alatti vízkészlet másik része termálvíz, amely szintén ivóvíz minőségű, hőmérséklete 30 °C feletti, felszínre hozatala megtörtént. A felszín feletti vízkészlet jelentős részét a Gaja-patak képezi, amelynek ősi ága táplálja a településtől 2 km-re található fehérvárcsurgói víztározót. A homokbánya területéről ismerjük azt a középső bronzkori urnatemetőt, amely legjelentősebb a megyében. A késő vaskori (kelta) település temetőjének négy kelta sírja is itt került elő. A legfontosabb, hogy feltehetően innen származik az első avar honfoglalók Magyarországon előkerült legrégibb lelete, az 1836-ban napvilágra került gazdag avar kori sírlelet: nagygömbös arany fülbevaló pár, háromélű nyílhegyek, egyenes kard az avar honfoglalók jellemző együttese. Kincsesbánya új község, 1966. január 1-jén alakult Gúttamási és Rákhegy települések egy részéből, valamint a bányatelepből. A település fejlődését a bauxitbányászatnak köszönheti, mára azonban a bauxit kitermelése befejeződött. A falu lakossága nem feledve, hogy a korábbi években biztos megélhetést nyújtott ez a tevékenység, 2004-ben egy Bányász Emlékparkot épített meg. Kiadásra kerül az a településmonográfia is, amely 1201-től 2000-ig dolgozza fel a község és a bányászat történetét. Kincsesbánya erdélyi testvértelepülési kapcsolatokat ápol Koronkával, ahol megépül a Sapientia Egyetem. A település kiemelt rendezvénye a szeptember első hétvégéjén megrendezésre kerülő Bányásznap.