Nyugat-Mezőföld északi részén, útfaluból kialakult, többutcás, szalagkertes település. A település megközelíthető közúton: a 7-es úton Polgárdiig, onnan tovább északra, vagy a 8-as útról letérünk Inota előtt délre.

A község nevének eredete az ómagyar törzs itt megtelepedett töredékének emlékét őrizte meg. A község első okleveles említést 1257-ben találjuk Villa (falu) Jenev alakban. 1861-től kisközség a székesfehérvári járásban, 1950-ben önálló tanácsú község lett.  - 1954: a népi együttes létrejötte.

A jenői népszokások gyűjtését az 1950-es években kezdték el. 1954. július 4-én "jenői népművészeti napokat" tartottak, melynek kiemelkedő eseménye volt a 30 párból álló tánckar bemutatkozása, továbbá citera és szólóénekek bemutatása. A jenői viselet az 1950-es években még az "élő hagyományok"-hoz tartozott:  - a lányok jenői szabású rózsaszín brokátselyemből készült ruhát viseltek, a férfiak mizlis elejű inget, ezüstgombos lajbit, sötétkék ellenzős nadrágot, kemény szárú csizmát és keskeny karimájú "gyenei" (jenői) kalapot viseltek. A község lakóinak a legutóbbi időkig sajátos népszokásai, táncai voltak, népviseletük több darabját az István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye őrzi, az asszonykórus napjainkban is viseli.

 A római katolikus templom 1995-1999 között épült, építését a veszprémi érsekség irányításával az önkormányzat a helyi lakosság, a hazai és külföldi hívek támogatása segítette. 1999. november 6-án munkás Szent József tiszteletére dr. Márffy Gyula veszprémi érsek szentelte fel. A milleneum tiszteletére a 2001. évben emlékpark, játszótérrel pihenőpark épült. 
 A község nevezetessége a kőkereszt, melyet a jenői szőlősgazdák emeltek 1832-ben.