A Kis-Balaton nyugati oldalán futó Zalaapáti-hátság peremére települt 790 lakosú község.

Keletre a Kis-Balaton nádvilága, nyugatra szőlőhegyek övezik, átfolyik rajta a Kiskúti-patak. A Kis-Balaton feltöltése előtti ásatások bizonyítják, hogy már az őskortól lakott hely. Az első okleveles említés 1335-ből való. Neve szláv eredetű kis dombgerinc, taraj jelentéssel. Legjelentősebb birtokosa a középkortól a 20. század közepéig a veszprémi püspökség. A török időkben a falu sokat szenvedett, a lakosok a Kis-Balaton egyik szigetére menekültek, azt a részt ma Ófalunak nevezik, helyét kőkereszt jelöli. Templomát 1755-ben Szent Adalbert tiszteletére szentelték. A garabonciak I. és II. világháborús emlékművel gondolnak elődeikre, az emlékmű mellett harangláb áll. 

A Kis-Balaton közelsége, a horgászási lehetőségek és a 3 km-re fekvő Zalakaros egyre több vendéget vonz a községi kempingbe.