A település története a középkorig nyúlik vissza. A környék a pécsváradi apátság első birtokai között szerepelt. A település hivatalos neve 1948-ig Rácmecske volt.

Az oszmán hadak kiűzését követően fuldai németek telepedtek a falu másik részére. Ők építették a község első templomát 1766-ban, melynek helyén 1813-ban készült el a késő barokk elemeket hordozó, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt épület. Újabb változást a XX. század közepe hozott: a II. világháborút követően szinte az összes német anyanyelvű embert kitelepítették, helyükre székely családok költöztek. Az egykori kitelepítettek és leszármazottaik visszajárnak, s egyre több épületnek német tulajdonosa van. A község az elmúlt években sokat fejlődött. A községben a műemlékek nyújtanak látnivalót, a katolikus templom, a szerb templom és régi jellegű épületek, valamint az egykori gránitbánya. A községen keresztül halad a zöldtúra útvonal.

A hagyományok a falu ünnepeit is átszövik. A - kis búcsút - szeptember 8-án, a templom felszentelésének ünnepén tartják, míg a nevezetes Lukács-napi búcsút október harmadik vasárnapján, a Pécsváradi Leányvásárral egy időben rendezik. Az elszármazottak találkozója kétévente, idősek napja évente kerül megrendezésre.