Ha Veszprémből Zirc felé indulunk a 82-es főúton, akkor először áthaladunk Gyulafirátóton, majd Eplénybe érkezünk.

Az 553 lelkes bakonyi település az utóbbi időben egyre ismertebb lett. A fellelhető oklevél már 1749-ben említi, mint a szomszédos Olaszfaluhoz tartozó pusztát, határrészt.

Neve bizonytalan eredetű, jelentése: szán talpait összekötő keresztgerenda.
A települést a ciszterciták alapították, és telepített a zirci ciszterci apátság ide néhány zsellért. A határában állott a bakonyi betyárok által kedvelt Kökényesi Csárda.

A 30-as években bányát nyitottak a környéken, ez felvirágoztatta a falut; a bánya bezárására 1979-ben a mangánérctelep kimerülése miatt került sor.

A falu kápolnáját Szent Bernát tiszteletére szentelték fel 1793-ban, iskoláját Vajda Ödön zirci apát építtette.

Eplénynek 1992 óta van önálló önkormányzata, 1997-ben avattak címert és zászlót. A gyermeknapot általában június első szombatján, míg az Eplényi Vigasságokat augusztus elején rendezik meg. A település védőszentjének ünnepe, a búcsú augusztus végén van.

Eplényt, a 2003-ban átadott, 230 ha területen fekvő Ámos-hegyi Pihenőerdő, a kilátóval, az erdei játszóterekkel, a tornapályával és egyéb létesítményeivel teszi most már egész évben vonzóvá.

Kedvező hóviszonyok vagy akárcsak hideg esetén öt hóágyúzott, ebből kettő kivilágított sípálya várja a síelőket. A három felvonóval rendelkező sípályák 9-21 óráig várják a síelőket, amelyek az Ámos-hegy tetejéről indulnak, és a Prédikálószék alatt húzódó Malom-völgybe érkeznek.

Ez a Dunántúl legkeresettebb téli turisztikai célpontja.
Az idelátogatók kényelmét igényes szálláslehetőségek biztosítják.
A hegyvidék – különösen ősszel – kedvelt vadászati terület.