5400 lakosú település Budapest határában. A község neve a dió szó származéka, de valószínű, hogy az itteni birtokkal rendelkező Diód nemzetségtől ered. Egyike a legrégebben lakott településeinknek.

A Tétényi-fennsík mészköves koszorúja és homokdombok ölelik körül. Már az őskorban éltek e tájon emberek. A település különleges értékei a Szidónia-hegy nyugati felén található bronzkorból származó kaptárkövek (sziklába vájt kaptár alakú fülkék).

III. Béla király jegyzője, Anonymus a honfoglalás kapcsán megemlíti a települést. A Szent Gellért legenda szerint 1046-ban már templomos helység volt. Árpád-házi királyok trónviszályában is feltűnik.

A község a török időkben elpusztult. Benépesítésére szerbek és németek érkeztek a XVIII. században. A település címerében is szereplő barokk stílusú Szent Gellért-kápolnát 1771-ben építették, a szájhagyomány szerint azon a helyen, ahol a vértanú püspök utoljára misézett.

A központban álló római katolikus templomot 1896-ban szentelték fel. A templom előtti téren áll Nepomuki Szent János és Szent Flórián barokk szobra.

1995-ben, a magyar rádiózás kezdetének 70. évfordulóján nyílt meg a Rádió és Televízió Múzeum, állandó kiállításának címe: A magyar rádiózás és televíziózás története a kezdetektől napjainkig.