750 lakosú község Mátészalkától 40 km-re keletre (49-es út).
Határátkelő Romániába. Kivételes szépségű Árpád-kori református temploma a legrégebbi a Szamos mentén sorakozó templomok közül. 1210-20 közé tehető a kicsiny román kori templom megépülésének ideje, melyet azonban a tatárok 1241-ben felgyújtottak. Az újjáépült templomot egy 1696. évi katolikus templomösszeírás már reformátusnak mondja. 1717-ben a tatárok újra felégették a települést templomával együtt, amit 1729-34 között Tunyogi Korda Mihálynak, a falu új református birtokosának és feleségének a segítségével építettek újjá. 1755-ben újrazsindelyezték, majd 1761-ben kazettás famennyezetet kapott a templom, s feltételezhetően ekkor készült a kis tornyocska és a nyugati bejárat feletti tető. A kazettás mennyezet figurális ábrázolásai között találhatók égitestek: Hold, Nap; a nagyon gazdag növényi ábrázolások mellett állatmotívumok: pelikán, kétfejű sas, sárkány, kerub. Külön kiemelendő a pünkösdre utaló szél megjelenítése vagy Noé bárkája.
A falu természeti értékei közül védett a Bűr-erdő és a Géci-sűrű. A több mint 120 hektáros területen szép idős tölgy, szil és kőris erdőrészek is láthatók.