Budapest legfiatalabb kerülete: 1994-ben vált le Budapest XX. kerületéről. Területe megegyezik az 1950-ben Budapesthez csatolt Soroksár nagyközségével.

A kerület viszonylag csendes, mert a nagy forgalmat lebonyolító utak jelentős része a kerület peremén fut végig (a nyugati oldalon a Soroksári út, a keletin az M5-ös autópálya bevezető szakasza). A leggyorsabb megközelítési mód a Ráckevei HÉV, valamint a Budapest–Kiskunhalas–Kelebia-vasútvonal. Mindkét vasútnak a városközpont közelében vannak a megállói.

Soroksár település csak 1724-ben kezdett német lakosokkal benépesülni, amikor Grassalkovich Antal tulajdonába került. A 18. század közepe táján lett falu, Mária Terézia alatt vásárjogot kapott és mezővárossá vált. Budapesthez közeli helyzetét kihasználva a fővárossal élénk gazdasági forgalmat alakított ki. Soroksárhoz tartozott Erzsébetfalva és Kossuthfalva, valamint a gubacsi puszta. A második világháborút követően Soroksár német lakosságának javát, összesen 3898 embert kitelepítettek.

1950. január 1-jétől Soroksár a főváros része lett a XX. kerület kisebbik alkotóelemeként Pesterzsébet mellett. 1992. szeptember 27-én helyi lokálpatrióták kezdeményezésére népszavazást tartottak, ahol döntés született az önálló Soroksárról. Az így létrejött XXIII. kerület 1994. december 11-én választotta meg első képviselőtestületét.

Soroksár kulturális életének színterei: a Művelődési Ház, a Galéria '13 Soroksár Kht., valamint a Soroksári Helytörténeti Gyűjtemény.