Budapest XVI. kerülete a Szilas-patak két partján, a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál terül el.

A régészeti leletek tanúsága szerint a korai kőkortól élnek emberek ezen a területen. A cinkotai evangélikus templom régészeti feltárása, valamint a Timur utcai sírleletek értékelése alapján tudjuk, hogy a magyarok a XI. század második felében telepedtek le itt. Cinkota – beleértve a mai Mátyásföld és Sashalom területét is – több, mint 950 éves település. Rákosszentmihály és Árpádföld területén a tatárjárás előtt - és nem bizonyítottan - után is, Nemes és Nagyos viszonylag kicsiny magyar falvak voltak ezen a területen.

Úgy Cinkota, mint Szentmihály, amennyire a korabeli leírásokból következtetni lehet, az 1259-től, mint királyi adomány a Nyulak-szigeti Domonkos rendi apácák tulajdona lett. Ez a királyi adománylevél Cinkota első írásbeli emléke. Szentmihályról, mint monostorról egy 1320-ból fennmaradt jegyzék szól, de Szentmihály faluról egy 1335-ös periratban olvashatunk.

A mai Mátyásföldnek a Kerepesi úttól délre eső részét 1887-től fokozatosan a Kunkel Imre és Paulheim József által vezetett Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete vette meg és nagy telkeken, széles utakkal, közművekkel csodálatos villanegyedet alakítottak ki.

Az ősi Cinkotából és Szentmihály faluból, egy ideig pusztából, egy új város épült fel, melynek talán egyetlen igazi célja, hogy egy békés és kulturált kertváros legyen.

A kerület látnivalói: Cinkotai evangélikus templom 1705. barokk-gót; Cinkotai római katolikus templom 1757. barokk; Gizella-kastély 1790. ; Ó-Mátyásföld villanegyede; Mátyásföldi víztorony, ma lakóépület (26 m magas); Naplás tó és környéke természetvédelmi terület (150 ha), Szilas patak mesterséges felduzzasztásából keletkezett vízügyi létesítmény, közkedvelt horgászparadicsom.