1930-ban Budapestet 14 közigazgatási területre osztották, ekkor került a XIII. kerülethez: a III. kerületből a Margitsziget, az V. kerületből (Lipótváros): 1. Vizafogó, 2. Kikötő-dűlő, 3. Népsziget. A VI. kerületből (Terézváros) átadott részek: 1. Lőportár-dűlő, 2. Erdő-telek, 3. Felsőbikarét, 4. Angyalföld (Napföld).

 Már Anonymus krónikája óta vannak emlékeink. A pesti síkságnak ez a része számos, kisebb-nagyobb szigetből álló vadvízország volt, ami a római korban biztosította Aquincum jó védhetőségét (Transaquincum). Rákos mezeje nem a mostani Rákos síkján keresendő, hanem Angyalföld területén.  Így láthatjuk Mikoviny 1737-ben kiadott térképén is.

Az első Árpád-házi királyok alatt Angyalföld királyi birtok volt. Szent István király Angyalföld egy részét az esztergomi érseknek adományozta. A mai Rákospatak környékén a leghíresebb XVII.-XVIII. századból fennmaradt emlékeink között van az Ördögmalom, amelynek működésére már a római korból vannak régészeti bizonyítékok.

A ma használatos Angyalföld elnevezés eredetileg a Rákosmező egy részére vonatkozott. Használata az 1800-as évek elejére vezethető vissza, németből (Engelsfeld) tükörfordítással keletkezett.

Angyalföld újkori kialakítása a XIX. század első felében indult meg. A század második felében egyre fokozódó ütemben iparosodott. A XX. század elejére már a főváros egyik legjelentősebb ipari körzetévé vált, és az is maradt az 1980-as évek végéig.

Műemlékek: Domonkos rendi kolostor romjai (XIII. sz), Ferences templom maradványai (XIII. sz. vége).

Jelentős közművelődési intézmények: Angyalföldi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda, Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, Láng Művelődési Központ