Hazánk fővárosa, közel kétmilliós lélekszámú közigazgatási, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási, kulturális, művészeti és sportcentrum, Magyarország leglátogatottabb idegenforgalmi célpontja. A Duna partján fekszik. A pesti oldal tengerszint feletti magassága 100-150 méter, a Budai-hegyek legmagasabb pontja 529 méter.

Buda, Pest és Óbuda egyesítését 1872-ben mondták ki. 1950-ben további települések csatlakoztak hozzá (Újpest, Kispest, Nagytétény), így jött létre Nagy-Budapest. Területe 525 km². Csodálatos fekvésű város.

A Budai-hegység nagyrészt mészkőből és dolomitból áll, karsztvízben, barlangokban gazdag. A karsztvizek források alakjában törnek a felszínre szinte az egész partvonalon. Ezek a hévizek adják annak a világhírű fürdőkultúrának az alapját, amely már a rómaiak idejében elkezdődött és a törökök idejében fejlődött ki.

Budapest a világ fürdőkben (Gellért-, Rudas-, Rác-, Lukács-, Széchenyi-, Margitszigeti Thermál és Király-fürdő) leggazdagabb fővárosa.

Hat nagyobb sziget tartozik a fővároshoz: a Margit-sziget, az Óbudai- és a Csepel-sziget, valamint a Palotai-, a Nép- és a Háros-sziget.

Történelmi emlékekben egyik leggazdagabb a Margit-sziget, amely több szigetből állt, de a Duna szabályozásakor feltöltötték. Már a rómaiak idején álltak rajta épületek: a XIII. században a premontreiek Szent Mihály-kolostora, valamint a domonkos rend kolostora épült fel, ahová IV. Béla király lánya, Margit és apácanővérei költöztek be.

Ezek az épületek a törökök idején elpusztultak. A sziget különleges természeti adottságainak, sport-, fürdő- és szórakoztatólétesítményeinek, hatalmas fáinak, jó megközelíthetőségének köszönhetően a budapestiek kedvelt pihenőhelye. A budai és a pesti oldallal két híd köti össze: a Margit híd és az Árpád híd.

Ezenkívül még hét hídja van a fővárosnak (az északi vasúti összekötő, a Lánc-, az Erzsébet, a Szabadság, a Petőfi, a Lágymányosi és a déli vasúti összekötő híd).

A város építészeti öröksége közel kétezer éves. Az ókori Aquincum maradványai Óbudán kerültek elő. A Flórián tér helyén állt Aquincum légiós tábora, a XIII. századtól kezdve pedig a királyi vár, amely később a királynék vára lett. A polgárváros a mai Szentendrei út mentén épült. A környező villákból az ún. Herkules-villa maradványai és mozaikjai a mai Meggyfa utca 19-21-ben tekinthetők meg.

Buda és Pest várossá fejlődése a XII-XIII. századra tehető. Ekkor Buda központja Óbuda volt. Amikor a tatárok kivonultak az országból, megindult a Várhegy betelepítése. Déli részén ma is látható a XIV. századi várból az István-torony.

Nagy Lajos király 1347-ben Visegrádról Budára helyezte át udvarát, s ekkor kezdődött a palota és védelmi rendszerének közel két évszázados építése. Zsigmond király díszes palotája gótikus stílusban épült. A Friss-palota és a nyitott, árkádos díszudvar 1419-ben már állt.

Mátyást 1458-ban választották királlyá, aki jól szervezett hadsereggel, központi hatalommal és hatalmas vagyonnal rendelkezett. Európa legfényesebb palotáját építtette fel, udvara a humanista kultúra otthona lett.

1526-ban a törökök kirabolták a palotát, s a kincseket elszállították. 1541-ben ismét elfoglalták Budát. 150 éves uralmuk alatt elsősorban az erődrendszert építették, így a palota lassan pusztulni kezdett. Felrobbant a lőportorony, tűzvészek pusztítottak.

1686-ban felszabadult Buda. Mária Terézia uralkodása alatt a magyar rendek követelésére felépült a palota (1749-1770), amely a nádor székhelye lett.

1806-ban megépült a Sándor-palota. A vár a 48-as szabadságharcban ismét megrongálódott. A palota átépítését a kiegyezést követően, 1881-ben kezdték meg, hatalmas kupolát építettek.

A II. világháborúban az épület és teljes berendezése tönkrement. A helyreállítást megelőzően régészeti kutatásoknak vetették alá. Ma a főváros legjelentősebb kulturális központja: a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeumának kiállításai láthatók benne, valamint itt kapott helyet az Országos Széchenyi Könyvtár.

A Nagyboldogasszony-, közismert nevén Mátyás-templom építése 1250-ben kezdődött, és közel 20 évig épült. 1309-ben itt koronázták meg Károly Róbertet. Nagy Lajos építtette a Mária halálát ábrázoló kaput (1370). Zsigmond király 1424-ben itt fogadta a bizánci császárt.

Mátyás király 1460 körül oratóriumot építtetett, és itt tartották az esküvőjét.

1541-ben a törökök teljesen elpusztították. 1686-ban a ferencesek, majd a jezsuiták kapták meg. A mai Mátyás-templom Schulek Frigyes tervei szerint alakult ki (1874-1896). Városképi megjelenését növeli az 1901-ben épített, neoromán stílusú, festői kialakítású Halászbástya.

Széchenyi István gróf kezdeményezésére 1839-ben kezdték meg a Lánchíd építését, Tierney William Clark tervei szerint, Adam Clark vezetésével. 10 év alatt készült el. 1857-ben az Alagút, 1870-ben a Sikló is megépült. A Lánchidat a II. világháború alatt a visszavonuló németek a többi híddal együtt felrobbantották. Felavatásának centenáriumára, 1949. november 21-ére újjáépítették.

A XIII. század második felére Pest is nagy, gazdag várossá fejlődött. A városfalak közt királyi ház állt és plébániatemplom, 1233-ban pedig a domonkosok kolostora. A tatárok elvonulása után csak romok maradtak. IV. Béla helyreállította a közbiztonságot, és megindult az újjáépítés. A pesti telepesek kiváltságlevelét megújította, és birtokszerzési lehetőséget adott a polgároknak.

A török uralom után is a helyreállításra törekedtek. Az első jelentős épületet, az Invalidus-palotát (a mai Városház u. 9-11.) 1716-ban kezdték el építeni, de csupán három szárnya készült el. Felépült (román kori templom alapjaira) a belvárosi plébániatemplom (1725-1739, barokk), a szervita templom (1725) és a Klarissza kolostor (1729), a ferencesek háza és temploma (a mai Ferenciek terén, 1727-1743), a pálosok kolostora és temploma (ma: Egyetemi templom).

A XVIII. század első évtizedében felépült a Városháza. Pest a XIX. század elejére gazdasági és kulturális centrum lett. 1808-ban a király elfogadta a Szépítési Tervet, amelynek értelmében nagyszabású városrendezésre került sor: csatornázásra, útépítésre, bontásokra, parcellázásra. Létrejött az Orczy-kert, 1817-ben a Városliget (régen Városerdő), a világ első tervezett közparkja, valamint a Népliget, a pesti oldal legnagyobb parkja. A Belváros polgári, egyházi, oktatási negyeddé, Lipótváros gazdasági központtá alakult. Teréz-, Ferenc- és Józsefváros is gyorsan fejlődött. Felépült a Megyeháza (klasszicista, 1804), de mai formájában csak 1838 és 1841 közt készült el. A XVIII. századi újjáépítés során a török épületek többnyire eltűntek, a romokat, az épületmaradványokat beépítették, és egységes, barokk városkép alakult ki.

A XIX. században a klasszicista stílus vált uralkodóvá. Felépült a Ludovika, a Deák téri evangélikus templom, a Kálvin téri református templom (1816-1830). A Magyar Nemzeti Múzeumnak, az ország legnagyobb gyűjteményének alapját Széchényi Ferenc, Széchenyi István édesapja vetette meg 1808-ban. Kétemeletes, klasszicista épület, 1837 és 1848 között készült el. Oszlopos főbejárata fölött a timpanont allegorikus szobrok díszítik. A főbejárat mögött az előcsarnok, a kupolás tér és a főlépcsőház következik. A mennyezeten és az oldalfalakon Lotz Károly és Than Mór képei láthatók.

A Szent István-bazilikát (klasszicista és neoreneszánsz), Lipótváros egyik legjelentősebb épületét, Hild József tervei szerint 1847-ben kezdték építeni. Hild halála után Ybl Miklós vette át a munkáját, aki a kupola azonnali áttervezését javasolta. 1868-ban a kupola összedőlt. Módosítás után 1890-ben készült el, Kauser József tervei vezetésével (96 m magas). 1858 és 1865 között a Redoute és a Német Színház helyén épült fel a Pesti Vigadó, Feszl Frigyes tervei szerint. A világháborúban megrongálódott, de helyreállították.

A Dohány utcai zsinagóga (romantikus, bizánci mór, 1854-1859), a világ legnagyobb zsinagógája, helyreállítása napjainkban fejeződött be (benne: Zsidó Múzeum). A Magyar Tudományos Akadémia épülete (neoreneszánsz, 1862-1864) Stüler, berlini építész munkája. Az Operaház az ország legnagyobb, legszebb színháza. Építése 1875 őszén kezdődött, Ybl Miklós tervei szerint, neoreneszánsz stílusban, és 1884-ben fejeződött be. Az 1980-as években felújították. Ötszintes nézőtere fölött Lotz Károly falfestménye látható. Az elegáns, díszes épület Ybl legjobb alkotása.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem épülete 1882-ben készült el, Steindl Imre alkotása, eklektikus stílusú. A Keleti pályaudvar (1884) Fekete János nevéhez fűződik.

1885-ben elkezdték az Országház építését Steindl Imre tervei szerint. 1904-ben készült el. Főhomlokzata a Dunára néz. A Kossuth tér felőli főbejáraton, az "Oroszlános" kapun keresztül Lotz Károly képeivel díszített lépcsőház vezet a 96 m magas kupolaterembe, ettől jobbra és balra két önálló szárnya van, az annak idején alsó- és felsőházzal működő Országgyűlés számára. Az épület 268 m hosszú, kétemeletes, csipke finomságú tornyokkal, hatalmas ablakokkal. A homlokzatot 88 szobor díszíti. A magyar állami élet központja.

Az Iparművészeti Múzeum magyaros szecessziós, pirogránit díszítésű, kétemeletes épülete 1893 és 1896 között, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint készült el, a mai Néprajzi Múzeum - eredetileg Kúria - pedig Hauszmann Alajos tervezésében, 1896-97-ben, eklektikus stílusban. Az ország fennállásának ezeréves évfordulójára megnyitották a földrész első földalatti vasútját az elegáns, emeletes épületekkel beépített Sugárúton, a mai Andrássy úton. Felette a kocsiutat fakockákkal burkolták.

A Sugárút lérehozásának gondolata Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Az utat lezáró Hősök terén, középen áll a Millenniumi Emlékmű, történelmünk nagyjainak alakjaival. Oldalt a Műcsarnok (1895), az ország legnagyobb kiállítási csarnoka, vele szemben a Szépművészeti Múzeum (1900-1906) látható, mindkettőt Schikedanz Albert és Herzog Fülöp tervezte. A tér tulajdonképpen a Városliget kapuja.

Mögötte épült fel 1896-ra a Vajdahunyad vára Alpár Ignác tervei szerint; 1904 és 1908 között végleges anyagokkal újra megépítették. A vár a történelmi Magyarország híres műemlékeinek részleteit, stílusait ábrázolja, magyar építészeti, stílustörténeti múzeum. Nevét az erdélyi Vajdahunyad váráról vett részletek alapján kapta (benne: Mezőgazdasági Múzeum).

A Ligetben 1866-ban létesítették a Fővárosi Állat- és Növénykertet; 1910-ben készültek el a Kós Károly és Zrumerszky Dezső által tervezett pavilonok. A Gundel étterem, a Vidámpark, a Széchenyi fürdő, a kellemes sétautak, a tó, télen a műjégpálya a szabadidő eltöltésének nagyszerű lehetősége.

Gyönyörű fővárosunk látnivalóit szinte lehetetlen mind felsorolni. Válogatásunkat csupán kedvcsinálónak szántuk.
Isten hozta Budapesten!

Az I. kerület Budapesten, a Duna jobb partján, Budán fekvő kerület, 26500 lakossal.

A főváros kerületei között nem véletlenül az első, itt született meg a hajdani város, évszázadokon át a budai Várhegyen volt az ország központja. Az önkormányzat a Várkerület elnevezést használja.
A budai Vár mellett a kerület része a Víziváros és a Krisztinaváros, valamint a Tabán és a Gellért-hegy északi része is.

Legfontosabb látnivalói: a Batthyány tér, Bécsi kapu, Budavári Evangélikus templom, Halászbástya, Mátyás-templom, Nemzeti Táncszínház, Országos Levéltár, Szentháromság-szobor, Sándor-palota, Sikló, Budavári Palota, Várszínház, Pince és barlangrendszer, Citadella.
A kerület múzeumai: Aranysas Patikamúzeum, Budapest Történeti Múzeum, Hadtörténeti Múzeum, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Tabán Emlékkiállítás és Dokumentációs Központ, Zenetörténeti múzeum, Mátyás templom gyűjteménye.

A II. kerületet Budapest 1873-as egységesítésekor Buda egyes külvárosaiból: a Vízivárosból, az Országútból és Újlak egy részéből, illetve a hozzájuk tartozó, akkor még lakatlan külterületeiből hozták létre, majd 1950-ben Pesthidegkút községet és a III. kerülettől a Törökvész út, a Szépvölgyi út és a Gückler Károly út közötti, a XII. kerülettől pedig az Ördögárok és a Budakeszi út közötti sávot is idekapcsolták, a Csalogány utcától délre eső részét azonban ugyanekkor az I. kerülethez csatolták.

A II. kerület harminchárom kis városrészből áll. Egyrészt van egy nagy folyója, vannak hegyei, erdei, vannak falusias és világvárosias részei. Másrészt történelmi emlékek a neander-völgyi ember idejéből, a római korból, de találtak itt honfoglalás kori sírokat, majd idetelepült az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesrend, s idejárt mulatni Mátyás király, hagytak itt emléket a törökök.

Látnivalók: Gül baba türbéje, Lukács Fürdő, Király Fürdő, Újlaki plébániatemplom, Nyéki vadászkastély, Szent Flórián-kápolna, Zsigmond téri Szentháromság-szobor, Öntödei Múzeum, Széchenyi-hegyi Gyermekvasút, Bartók Béla Emlékház, Veres Péter Emlékház, Bárdos Lajos Múzeum.

Óbuda-Békásmegyer, Budapest III. kerületének mai közigazgatási határai 1950-ben alakultak ki. Ekkor lett a kerület része az addig önálló Békásmegyer és a hozzátartozó Csillaghegy.  Lakóinak száma közel 150 ezer.
 
Madártávlatból a kerület dominánsan lakónegyed. A lakótelepek mellett azért kirajzolódnak a közelmúlt nagy ipari létesítményei: a Hajógyár, a Golberger textilgyár, a Gázgyár épületei és a régmúlt emlékei is.
 
A római kori Aquincum maradványai, a két amfiteátrum a polgárváros romjai, a későbbi korok műemlék épületegyüttesei a Duna-parton, az Árpád híd budai hídfője körül és a Kiscelli dombon. A kerületet alkotó települések történelme számos szálon összefonódik az őskortól napjainkig. A meghatározó szerep Óbudának jutott, amely 2000 éves várostörténeti múlttal rendelkezik. A Lajos utca végén, a legrégebbi középkori házban, a Budapest Galéria kiállításai fogadnak, vele szemben a valamikori zsinagóga klasszicista épületében gyönyörködhetünk. A Kiskorona utcában középkori kolostor romjai és az Óbudai Társaskör hangversenyei fogadják a látogatót. A híd felé sétálva barokk műemlékegyüttes a Péter-Pál katolikus templom és környezete fogad, ahonnan a Dunára és a Margitszigetre látunk.
 
A Flórián tér felé véve az irányt, a református templom pincéjében megtekinthetjük a középkori királynéi vár romjait. Az aluljáróban régészeti kiállítás tájékoztat a római kori örökségről. Itt vannak a katonai nagy fürdő feltárt romjai, amelyeket kétszáz éve csodál Európa.
 
A Fő tér, a főváros egyik legszebb tere. Ékessége a barokk Zichy kastély. Itt van a századelőn épült Városháza is. Múzeumok, kiállítóhelyek vonzzák a látogatókat: az Óbudai Múzeum helytörténeti-, játéktörténeti- és népművészeti kiállításai, a Victor Vasarely -, a Varga Imre, a Kassák Lajos múzeumok és a Pincegaléria. A Flórián térről a Vörösvári úton végighaladva, balra megpillantjuk a Kiscelli dombon a barokk trinitárius templomot és kolostort. Ide a Kiscelli Múzeum és a Fővárosi Képtár kiállításai, hangversenyei miatt érdemes a Margit kórház mellett a dombra felgyalogolni. A  Szentendrei úton balra megpillantjuk a kisebbik, polgárvárosi amfiteátrumot, jobbra az Aquincumi Múzeumot, amelyet Európa harmadik legnagyobb összefüggő romkertje vesz körül.
 
A vízi sportokra vágyók a Római-, Pünkösdfürdő, Csillaghegy strandjait, csónakházait, sporttelepeit, üdülőit keresheti fel. A Dunán közlekedők ismerik az Óbudai sziget jacht-kikötőjét, ahol megpihenhetnek egy dunai kirándulás közben, s alacsony vízálláskor a római helytartói palota maradványait megcsodálhatják. Az utóbbi években rendezett nemzetközi koncertek miatt fiatalok ismert szórakozó helye lett az Óbudai sziget, mint Diák sziget.
 
A kerület híres a jó vendéglátásáról is, bár a század eleji hangulatos óbudai kiskocsmák száma megfogyatkozott, de megmaradt egy-két nagy múltú vendéglő, amely ma is átcsalogatja a pestieket Óbudára, vagy a budai Hegyvidékre és a Duna-partra szórakozni.

Újpest (Budapest IV. kerülete) a Duna bal partján, Pest északi részén található.

Területe 18,8 km², lakóinak száma mintegy 110 000 fő. A magyar főváros északi kapujában száztizennégy éven át önálló község volt. Az Újpest elnevezést nyomtatásban először 1838-ban írták le. Az önálló községi szervezet alapítólevelét 1840-ben adta ki gróf Károlyi István. Újpest 1870-re az ország legnagyobb lélekszámú községe lett kb. 10 000 lakossal és jelentős iparral. 1907-ben "rendezett tanácsú" város rangjára emelték, első polgármestere dr. Ugró Gyula volt. A később már megyei jogú várost 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez.

Az egykor bőr-, fa-, textil- és vegyiparáról híres városrész ma is jelentős cégek gyárainak ad helyet, ilyen például a Tungsram és a Chinoin.

A városrész kiemelkedő irodalmi alakja többek között Babits Mihály költő és Kaffka Margit író, akik itt tanítottak. Újpesten élt és alkotott Berda József költő is. Építészeti nevezetesség a Víztorony és a Városháza épülete. Újpest helytörténeti gyűjteménnyel, színházzal és galériával is rendelkezik.

Belváros-Lipótváros Budapest V. kerülete. A Belváros Pest ősi városmagja, helyén az őskorban is volt település, itt alakult ki a Duna egyik fontos átkelőhelye. A fokozatosan fejlődő város az évszázadok során többször elpusztult, de az újjáépítések során egyre szépült, egyre gazdagodott.

Az 1838. évi árvíz után a "Szépítő Bizottmány" igen sokat tett a korszerű városkép kialakítása érdekében. A város ekkor klasszicista arculatot kapott. Ebben az időszakban épült a Deák téri evangélikus templom, a Vármegyeháza és a Lánchíd.

A reformkorban e városrész kávéházaiban, vendéglőiben találkoztak a politikai, irodalmi, tudományos élet szereplői (Duna-parti Kremnitzer Kávéház, Pilvax). A XIX. század második felének és a századfordulónak rohamos fejlődését jelzik az ekkor épült hidak és nevezetes épületek is: a Ferenc József híd (ma Szabadság híd), az Erzsébet híd, az Akadémia épülete, a Parlament, a Gresham-palota.

A Belváros kerületéhez 1950-ben csatolták a Lipótváros Szent István körútig nyúló területét. Az V. kerület, a Belváros ma is a szellemi, a politikai és kulturális élet, valamint az idegenforgalom központja. Önkormányzata azon munkálkodik, hogy mind az itt élők, mind az idelátogatók otthon érezzék magukat.

Pest terjeszkedése a XVIII. században tovább folytatódik, és a volt mezőgazdasági területek benépesülnek, 1777-től a Terézváros nevet viseli. Városrendezési tervét Hild János készíti el, 1805-ben.

A Király utca,  Városligeti fasor az akkori városrész tengelye, fő közlekedési útvonala. A Terézvárosi plébániatemplom copfstílusban épült, 1801-1811 között, Kasselik Fidél tervei szerint. Főoltára Pollack Mihály munkája, a csillár a régi pesti Vigadóból származik.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola palotája 1904-1907 között épült, szecessziós stílusban. A bejárat felett Liszt Ferenc szobra áll, melyet Stróbl Alajos alkotott, a homlokzaton a zene történetét ábrázoló domborművek, Telcs Ede munkája. A nagy hangversenyterem emeleti előcsarnokát a Művészetek Forrása freskó díszíti, Körösföi K. Aladár alkotása. A nagy előadóterem 1200, a kicsi 400 ember befogadására alkalmas.

Az Andrássy út megvalósításának fő támogatója Andrássy Gyula miniszterelnök volt, tervezője Ybl Miklós, 1884-re készült el.

Az Állami Operaház Ybl Miklós fő műve, 1875-1884 között épült, neoreneszánsz stílusban. Építészeti megoldásai, belső díszítése vetekedett az akkori idők nagy operaházaival. Minden termében jelen van Stróbl Alajos és Lotz Károly keze nyoma. A homlokzatot zenei témájú szobrok, a kocsifelhajtó két oldalát Erkel Ferenc és Liszt Ferenc szobrai díszítik. A főbejáratnál kovácsoltvas kandeláber világítja meg a kocsifelhajtót, az előcsarnokot márványoszlopok tartják, boltozata aranyozott, rajta Székely Bertalan és Than Mór freskói láthatók. A nézőtéri bronz csillár 3 tonnás, a mennyezeten Lotz Károly freskója, görög istenekkel az Olümposzon.

Az Operaházzal szemben, egy 1883-ban épült ház áll, a Drechsler palota. Pártos Gyula és Lechner Ödön tervezte neoreneszánsz stílusban. A Jókai téren Jókai Mór, a Liszt Ferenc téren Ady Endre szobra található, Stróbl Alajos ill. Csorba Géza alkotása.

Az Oktogonon túl, az Andrássy út 67. szám alatt volt a régi Zeneakadémia, Liszt Ferenc irányításával. A neoreneszánsz stílusú sarokház 1877-1879 között épült. Az Andrássy út 69. szám alatt a régi Műcsarnok épületét 1875-1877 között emelték. Az előcsarnokban Lotz Károly freskója. A Kodály köröndön lévő négy szobor Vak Bottyán, Zrínyi Miklós, Szondi György és Balassi Bálint emlékét őrzi.

A Kodály köröndön nyílt meg a Kodály Zoltán Archívum, abban a házban, ahol a zeneszerző 1924-1967 között lakott és dolgozott. A gyűjtemény kéziratokat, kottákat, leveleket tartalmaz, valamint a zongoráját.

Az Andrássy út 103. szám alatt található a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum. Hopp Ferenc, a híres Ázsia-kutató, az államnak ajándékozta házát és gyűjteményét. Ez alapozta meg a múzeumot, melynek gyűjteménye Kína és India ajándékaival tovább bővült. Itt található hazánk legnagyobb kelet-ázsiai könyvgyűjteménye.
A Múzeumhoz tartozik a Városligeti fasorban található Kína Múzeum, melyben állandó kiállítást láthatunk.

A Nyugati tér négy út kereszteződésénél helyezkedik el, itt áll a Nyugati pályaudvar. Eredetileg az 1846-ban átadott első magyar vasútállomás állt itt, innen indult az első vonat Vác felé. Az üvegcsarnokot De Serres Ágoston, a vasszerkezetet Gustave Eiffel tervezte, 1874 -ben. 1877-ben készült el az akkor technikai bravúrnak számító épület.

A Nagymező utcába letérve több színházat és szórakozóhelyet találunk, köztük a pesti Moulin Rouge mulatót.

Ez a városrész Erzsébet királynéról kapta nevét, 1882-ben. A nagyszámú zsidó lakosság miatt több zsinagóga épült itt.

A Király-Rumbach-Sebestyén-Dohány-Akácfa utca által határolt városrész az egykori gettó területe volt, 1944 után. 1945 januárjában sikerült felszabadítani és felszámolni a gettót.

A Dohány utca és a Wesselényi utca találkozásánál épült Európa legnagyobb zsinagógája 1854-1855 között, Ludwig Förster tervei alapján, mór stílusban. A tervezésben Feszl Frigyes is közreműködött.  A hagymakupolás két torony közötti homlokzat legszebb dísze a rózsaablak. Az alatta lévő héber felirat Mózes könyvéből való idézet. Az épület vörös és fehér téglával van burkolva, kerámiadíszítéssel kombinálva. A tóraszekrény és a szószék kialakítása Feszl Frigyes tervei szerint valósult meg.

A Wesselényi utcai szárnyában helyezkedik el, az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény, mely Európa leggazdagabb zsidó vonatkozású gyűjteménye. A Dohány utcai oldalon a Zsidó Múzeum található. A kertben látható a Holocaust Emlékmű, acélból és gránitból, melyet Varga Imre tervezett.

A Dohány utca és az Erzsébet körút sarkán áll a neoreneszánsz stílusú New York palota. A négyemeletes épület 1891-1895 között épült, Hauszmann Alajos tervei alapján. Az épület földszintjén működött az irodalomtörténeti jelentőségű New York kávéház. Itt gyűltek össze a Nyugat folyóirathoz tartozó írók és költök (Ady, Babits, Molnár, Krúdy, Heltai). A kávéház freskóit Lotz Károly és Mannheimer Gusztáv készítették. A II világháború során súlyosan megrongálódott épület ma megint eredeti szépségében áll az érdeklődők rendelkezésére.

Az Erzsébet körút 29-33. számú épülete ma a Madách színházé, mely egy egykori mulató átépítésével jött létre. Az épület homlokzatát 15 bronzszobor díszíti.

A Wesselényi és az Izabella utca kereszteződésénél, a Hevesi Sándor téren található a Nemzeti Színház, mely már régóta ideiglenes jelleggel működik itt, a volt Magyar színház épületében.

A Városligeti fasor elején, geometriai formákkal díszített református templom áll, tervezte Árkay Aladár. A református templom neogótikus stílusban épült. Az oltárt Benczúr Gyula Három királyok köszöntése című festménye díszíti.

A Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumhoz tartozik a Kína Múzeum, mely bemutatja Kína iparművészetét és annak több ezeréves fejlődését.

Józsefváros Budapest egyik legrégibb kerülete a közelmúltban ünnepelte 225. évfordulóját. Lakosainak száma meghaladja a nyolcvanezret. Elnevezését a polgárok kérelmére II. József trónörökösről kapta.

A városrész dinamikus fejlődése az 1800-as években indult meg. 1837-ben felépült a Nemzeti Színház, 1847-ben a Nemzeti Múzeum, 1865-ben a régi képviselőház. A mágnások és a gazdag polgárok előkelő bérházakat építettek, a mai József körútig terjedő területen kialakult a belső Józsefváros, a palotanegyed.

Az 1838-as pesti árvíz után újjáépítették a kerület középső részét, itt lakott a kispolgárság és az iparosok nagy része. Az Orczy útig felnyúló területen élt a lakosság szegény rétege. Szinte felsorolhatatlan azoknak az épületeknek a száma, amelyeknek csodájára lehet járni. (Wenckheim palota, Eszterházy palota stb.) A város gyöngyszemét jelenti a híres Füvészkert és az Orczy kert.

A klinikákon több mint száz éve folyik orvosképzés, gyógyítás. Műszaki képzés a Kandó Kálmán, valamint a Bánki Donát Főiskolán. Itt működik az országnak oly sok híres embert adó Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium. A kerületben pezsgő kulturális élet folyik. A fejlődésnek új irányt ad a Corvin mozi és a Szigony utca között 9 hektáros területen kezdődő tömbrehabilitáció.

A városrészben sétáló utcával, patakkal, pihenőparkokkal kialakított lakóövezet jön létre. Így példaértékűen megvalósítható az új, korszerű, modern és a múlt értékeinek egészséges ötvözete.

Ferencváros a főváros IX. kerületének régi-új neve.

A Pest városkapuin kívül emelt városrész 1792-ben I. Ferenc trónra lépésének alkalmából kapta nevét. 1879-ben Pest, Buda és Óbuda egyesítésével a kialakult Budapest kerületei közül a IX-es sorszámot kapta az akkor már a mai kiterjedésével azonos városrész. A főváros jellemző, sugaras-gyűrűs szerkezetének két "sugara" az Üllői út és a Soroksári út (ill. Duna-part) határolja, az egyes gyűrűk mentén pedig eltérő, kifelé haladva egyre kevésbé városias beépítésű egységekből épül fel.

A Belső-Ferencváros a Vámház körút és a Ferenc körút közti rész a legrégibb, leginkább városias terület. A Középső-Ferencváros a Ferenc körút és a Haller utca közötti terület. A Haller utca sokáig a város határa, egyben árvízvédelmi vonala, a Soroksári út és a Vágóhíd utca menti terület a malmok és egyéb, mezőgazdasággal kapcsolatos ipari tevékenységek területe volt, lakóházakkal keverten. A Külső-Ferencvárosban a József Attila lakótelep a főváros egyik legrégebbi és legbarátságosabb lakótelepe.

Főbb látnivalók a kerületben: Ferencvárosi Főplébánia Bakáts téri temploma, Iparművészeti Múzeum, Kálvin téri református templom, Nagyvásárcsarnok, Nemzeti Színház, Művészetek Palotája, Örökimádás templom, Páva utcai zsinagóga, Ráday utca, Szent Cirill és Metód pravoszláv templom, Szent Vince plébániatemplom, Holokauszt Emlékközpont.

A főváros X. kerületét, Kőbányát a korabeli történeti feljegyzések szerint IV. Béla csatolta Pest városához 1244-ben, Kőér néven. Pestnek Kőbányához való jogát 1703-ban I. Lipót erősítette meg.

Kutatások szerint a híres Rákos mezei országgyűlések színhelye a mai Kőbánya területével, ill. annak egy részével esett egybe. A település kőfejtéssel kapcsolatos múltját a föld alatt meghúzódó hatalmas - részben még feltáratlan - pincerendszer őrzi.

A mai Kőbánya területén a szőlőművelés, majd a sörgyártás és végezetül a vízimalmok, vízimolnárok tevékenysége volt meghatározó.
A kerület területén találhatjuk a főváros, Budapest mértani középpontját.

Napjainkban is számottevő az élelmiszeripara, a sörgyártás és gyógyszergyártás. Megvalósulóban van az új városközpont kialakítása, az Örs vezér terének, valamint az Éles sarok és környékének teljes korszerűsítése. A városközpont egyedülálló látványossága a Lechner Ödön tervei alapján 1899-ben épült Szent László Templom, ill. a Szent László tér másik oldalán a millecentenárium évében elhelyezett szoborkompozíció, Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotása. Különleges látványossága a kerületnek, a címerben is látható Csősztorony, mely a már említett szőlőműveléssel kapcsolatos emléke Kőbányának.

További információk, érdekességek a kerületről a www.kobanya.hu weboldalon olvashatók.

A kerület Buda déli kapuja, az ország nyugat-európai átmenő autóforgalmának a kivezetője. Négy híd köti össze a pesti parttal, van egy félszigete, roncshajó kikötője, továbbá a Kelenföldi pályaudvaron keresztül ide fut be a dunántúli vasútvonalakon közlekedő vonatok többsége.

A Gellért-hegy déli lábától a Dunaparton, a Budapesti Műszaki Egyetem épületei húzódnak egészen a Petőfi hídig. A mérnökképzés az 1635-ben alapított egyetemen belül 1782-ben indult meg, majd 1872-ben Magyar királyi József Műegyetem néven egyetemi rangra emelték. 1945-ben kapta jelenlegi nevét.

Az egyetem tömbjétől nyugatra, a Villányi út 25. szám alatt találjuk a Ciszterciták Szent Imre Plébánia templomát. A kéttornyos, neobarokk épület 1938-ban épült, a kapu felett a ciszterciták védőszentjeinek szobrai láthatók. A templomban őrzik István király fiának, Imre hercegnek ereklyéit.
A Villányi út nyugati végénél a sziklás Sas-hegy emelkedik, mely természetvédelmi terület. Szakmai vezetéssel látogatható.
A Villányi úton visszakanyarodva, a Kosztolányi Dezső téren a Feneketlen tó környezetében helyezkedik el a Budai Park Színpad. A Budaörsi-Alkotás-Hegyalja út találkozásánál az úgynevezett BAH csomópontnál lép ki a városból az M1, M7, E60, E71, E75 számú autóút.

Szabadság híd - Az eredeti hidat Ferenc József néven, 1894-1896 között építették Feketeházy János tervei alapján. A II. világháború alatt súlyosan megrongálódott. A háború befejezése után elsőként építették újjá, ekkor kapta mai nevét.
A régi díszítőelemeket megtartották, az ívek csúcsait egy-egy turulmadár díszíti. A pillérkapuk tetején királyi címerek találhatók.

Megkezdődött az új metróvonal építése is, amely a város többi részével köti majd össze Újbudát, egyúttal várhatóan enyhítve főútvonalainak zsúfoltságát is.

A budai hegyvidék egyik legszebb része a Szilágyi Erzsébet fasoron át közelíthető meg a legkönnyebben a tömegközlekedési eszközökkel.

Az út elején találjuk a fogaskerekű vasút alsó végállomását. A vasút 1874-ben épült, gőzmozdonnyal vontatták, majd 1929-ben villamosították. 1890-ben a Szabadsághegyi végállomás után a vonalat meghosszabbították, az új végállomás a Széchenyi-hegy lett. A fogaskerekű vasút Városkút nevű megállójánál lévő forrás vízét már 1500-ban felhasználták a budai vár ivóvízellátására. Az égetett agyagból készült vízvezetéket a későbbiek folyamán felújították, de a modern vízmű megépítésével már nem használják. 

A Szabadsághegyi végállomásnál több múlt században épült nyaralót találunk, így az Eötvös utca 12-ben, valamint a Költő utca 19-ben, mely Báró Eötvös József, illetve Jókai Mór pihenőhelye volt.
A Széchenyi kilátó aljában áll Széchenyi István szobra, melyet Stróbl Alajos készített 1891-ben. A fogaskerekű vasút Széchenyi-hegyi végállomásától pár percre van a Hűvösvölgyből induló, 1948-1950 között épült Úttörővasút. Egyik állomása, a budapestiek kedvelt kirándulóhelye a Normafa. Elnevezése egy öreg bükkfától származik, az alatt énekelték 1840-ben a Norma című opera nagyáriáját. A fa már elpusztult, de a hely megőrizte nevét.

A Zugligetről a Disznófő forrás mellett mindenkinek a Libegő jut eszébe, mely egyenesen a János-hegyre viszi a kirándulókat.

A XII. kerületnek szerencsére sikerült a régi korok emlékeit, hangulatát sok helyütt megőriznie. A múltja iránt érdeklődők bármerre is induljanak a kerületben mindig a múlt egy-egy szeletével találkozhatnak. A Déli pályaudvartól öt percre a Kis-Sváb-hegy oldalában a Bírák és Ügyészek telepe áll, melynek hangulatos villaépületeit, melyek tervezése Árkay Aladár nevéhez fűződik. A nem kerületi lakosok a kirándulóhelyek mellett a Krisztinaváros és a Németvölgy legforgalmasabb helyeit ismerhetik leginkább.

A XII. kerülethez tartozik a Moszkva tér egy része, a látványos Postapalotával egyetemben, az Alkotás utca, valamint a Böszörményi út. A BAH csomópont közelében a Gesztenyés kertben áll a Kongresszusi Központ, mely minden igényt kielégítő rendezvényközpontként üzemel. Kerületi fenntartásban több közművelődési intézmény várja a kultúra iránt érdeklődőket. A régi, világhírű MOM üzem egyetlen eredeti állapotában megmaradt, ma már műemléknek számító épületében működik a XII. kerületi Művelődési Központ, egy patinás villaépületben a svábhegyi Jókai Klub, a Virányosban egy csendes utcában a Virányosi Közösségi Ház, a Böszörményi úthoz közel a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, és a Krisztinavárosban a Hegyvidék Galéria.
Az 1940-ben megalapított XII. kerület napjainkban is hű marad a történelmi gyökerekhez, és ápolja a turizmushoz, valamint a gazdag szellemi élethez kötődő hagyományait. A kerület folyamatosan újítja fel és adja át a nagyközönségnek a kerületi fontosságú épületeket, helyszíneket. Az elmúlt években újult meg többek között az Erzsébet-kilátó, a Barabás-villa, a Városkút forrásháza, vagy a Királyhágó tér.

1930-ban Budapestet 14 közigazgatási területre osztották, ekkor került a XIII. kerülethez: a III. kerületből a Margitsziget, az V. kerületből (Lipótváros): 1. Vizafogó, 2. Kikötő-dűlő, 3. Népsziget. A VI. kerületből (Terézváros) átadott részek: 1. Lőportár-dűlő, 2. Erdő-telek, 3. Felsőbikarét, 4. Angyalföld (Napföld).

 Már Anonymus krónikája óta vannak emlékeink. A pesti síkságnak ez a része számos, kisebb-nagyobb szigetből álló vadvízország volt, ami a római korban biztosította Aquincum jó védhetőségét (Transaquincum). Rákos mezeje nem a mostani Rákos síkján keresendő, hanem Angyalföld területén.  Így láthatjuk Mikoviny 1737-ben kiadott térképén is.

Az első Árpád-házi királyok alatt Angyalföld királyi birtok volt. Szent István király Angyalföld egy részét az esztergomi érseknek adományozta. A mai Rákospatak környékén a leghíresebb XVII.-XVIII. századból fennmaradt emlékeink között van az Ördögmalom, amelynek működésére már a római korból vannak régészeti bizonyítékok.

A ma használatos Angyalföld elnevezés eredetileg a Rákosmező egy részére vonatkozott. Használata az 1800-as évek elejére vezethető vissza, németből (Engelsfeld) tükörfordítással keletkezett.

Angyalföld újkori kialakítása a XIX. század első felében indult meg. A század második felében egyre fokozódó ütemben iparosodott. A XX. század elejére már a főváros egyik legjelentősebb ipari körzetévé vált, és az is maradt az 1980-as évek végéig.

Műemlékek: Domonkos rendi kolostor romjai (XIII. sz), Ferences templom maradványai (XIII. sz. vége).

Jelentős közművelődési intézmények: Angyalföldi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda, Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, Láng Művelődési Központ

Budapest egyik pesti kerülete, népszerű neve Zugló. Közepes méretű, területe 18,13 km², közel 120 000 ember otthona. A belvároshoz való viszonylagos közelsége ellenére nagy része zöldövezet.

A területet mocsár és erdő borította. Itt terült el Rákos mezeje, ahol 1286-tól 1540-ig az országgyűléseket tartották. A fejlődő Pest innen termelte ki a fát, így a terület kopárrá vált. Később mezőgazdasági művelés alá vették, és csak az 1800-as évektől indult el az építkezés.

A kerület északnyugati részén terül el a Városliget, mely múzeumoknak, kiállításoknak és szórakoztató létesítményeknek ad helyet: Szépművészeti Múzeum, Fővárosi Állat és Növénykert, Műcsarnok, Vidámpark, Közlekedési Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum, Repüléstörténeti és űrhajózási kiállítás.

Budapest XV. kerülete három nagy egységből áll: Rákospalota, Pestújhely és a legifjabb Újpalota. Történelmét tekintve az Árpád-korig eredeztethető vissza, a XVIII. században Pest közelsége virágzó kertkultúrát bontakoztatott ki, az 1846-tól meginduló Pest-Vác vasút pedig kiemelt nyaralóhellyé tette Palotát.

Ma közel 90 ezer lakosával Budapest egyik kiemelkedő "vállalkozó" kerülete a nagy bevásárló és kereskedelmi központjai által.
Kiemelt események a kerületben: május Pestújhelyi Napok; június Palotai Napok; június Újpalotai Napok; szeptember Mobilitási Hét; október Benkőtelepi Napok; november ANNO Művészeti Hét.

Budapest XVI. kerülete a Szilas-patak két partján, a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál terül el.

A régészeti leletek tanúsága szerint a korai kőkortól élnek emberek ezen a területen. A cinkotai evangélikus templom régészeti feltárása, valamint a Timur utcai sírleletek értékelése alapján tudjuk, hogy a magyarok a XI. század második felében telepedtek le itt. Cinkota – beleértve a mai Mátyásföld és Sashalom területét is – több, mint 950 éves település. Rákosszentmihály és Árpádföld területén a tatárjárás előtt - és nem bizonyítottan - után is, Nemes és Nagyos viszonylag kicsiny magyar falvak voltak ezen a területen.

Úgy Cinkota, mint Szentmihály, amennyire a korabeli leírásokból következtetni lehet, az 1259-től, mint királyi adomány a Nyulak-szigeti Domonkos rendi apácák tulajdona lett. Ez a királyi adománylevél Cinkota első írásbeli emléke. Szentmihályról, mint monostorról egy 1320-ból fennmaradt jegyzék szól, de Szentmihály faluról egy 1335-ös periratban olvashatunk.

A mai Mátyásföldnek a Kerepesi úttól délre eső részét 1887-től fokozatosan a Kunkel Imre és Paulheim József által vezetett Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete vette meg és nagy telkeken, széles utakkal, közművekkel csodálatos villanegyedet alakítottak ki.

Az ősi Cinkotából és Szentmihály faluból, egy ideig pusztából, egy új város épült fel, melynek talán egyetlen igazi célja, hogy egy békés és kulturált kertváros legyen.

A kerület látnivalói: Cinkotai evangélikus templom 1705. barokk-gót; Cinkotai római katolikus templom 1757. barokk; Gizella-kastély 1790. ; Ó-Mátyásföld villanegyede; Mátyásföldi víztorony, ma lakóépület (26 m magas); Naplás tó és környéke természetvédelmi terület (150 ha), Szilas patak mesterséges felduzzasztásából keletkezett vízügyi létesítmény, közkedvelt horgászparadicsom.

Budapest főváros XVII. kerülete ma kilenc településrészre tagozódik, úgymint: Akadémiaújtelep, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Madárdomb és Régiakadémiatelep.

Ezek többsége XX. századi új településrész, közülük kettőnek, Rákoscsabának és Rákoskeresztúrnak századokra visszanyúló a történelme. Rákosliget és Rákoshegy a XX. század elején Rákoskeresztúrból váltak ki és lettek önálló községek. Rákoskeresztúr és Rákoscsaba egykori határa ma is jól látható a térképen, pedig már sok évtizeddel ezelőtt teljesen összenőtt a két település (a határ az Ároktő utca és a Tápióbicske utca mentén halad). Mindkét ősi település a Rákos-patak, illetve az annak mentén húzódó hadi és kereskedő (borostyán)út mellé települt. A Rákos-patak völgye - mint azt a gazdag régészeti lelőhelyek is tanúsítják - évezredeken keresztül fontos kereskedelmi útvonal volt, amely mellett a réz-, bronz- és vaskorban is laktak emberek.

A főváros legnagyobb kiterjedésű kerülete (54,83 km²) ma is fejlődik, újabb és újabb külterületi földek válnak az urbanizáció áldozatává, a város szerves részévé. Máig megmaradt azonban, s reméljük még sokáig kerületünk büszkesége lehet a védett Merse-mocsár, ritka növény- és állatvilágával. A költöző madarak pihenőhelyét is biztosítja zöld szigetként a főváros kétmilliós lélekszámú kő-, beton- és aszfaltrengetegében.

Kiállítóhelyei: Erdős Renée-Ház; Czimra Gyula - Laborcz Ferenc Emlékház; Csekovszky-gyűjtemény; B. L. Terem. Művelődési házai: Dózsa, Csekovszky Árpád, Rákoskerti, Rákoscsabai és Rákoshegyi. Ezeken kívül aktívan üzemel a Rákoshegyi Bartók Zeneház és a Gózon Gyula Színház is.

Pestszentlőrinc – Pestszentimre területe már a honfoglalás idején lakott volt, legkorábbi ránk maradt írásos említése XIV. századi oklevelekben található.

Mayerffy Xavér Ferenc (akiről az ország egyetlen nemzetközi repülőtere nevét kapta) a XIX. század elején mintagazdasággá fejlesztette az itt kialakított majort.
1814-ben, a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budán. Ez alkalomból katonai parádét rendeztek Szentlőrinc pusztán. A porosz, orosz, Habsburg uralkodó a mai Gilice tér környékén emelt kilátóról (Gloriette) szemlélte az eseményeket. Maga a kilátó a második világháború során elpusztult ugyan, de nevét ma is őrzi a szomszédságában kialakított településrész.
A kilátóval közel egy időben épült a kerület egyetlen műemlék jellegű épülete, a barokk kápolna is.
 A Kispesthez tartozó lőrinci telkeket a politikai és tudományos élet vezető személyiségei vásárolták meg pihenő, nyaraló helyként. Villája volt itt báró Eötvös Loránd politikus-fizikusnak, aki itt kezdte meg híres szabadtéri torziós inga kísérleteit, Puskás Tivadarnak, a telefonhírmondó és a telefonközpont feltalálójának, Margó Tivadarnak, az örökléstan kutató biológusának, gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszternek, aki elérte, hogy 1875-ben kialakították a Cegléd-Szolnok vasútvonalon "Puszta Szent Lőrinc Nyaraló" vasútállomást, mely által könnyen megközelíthetővé vált az új település. Adottságai miatt ipari létesítmények is megjelentek a környéken. Elsősorban téglagyárak, kavicsbánya, később textilüzem, hordó-, szalagszövő-, kocsilámpa gyár.
1910-ben Pestszentlőrinc önálló nagyközséggé alakult, 1936-tól már megyei városi rangot kapott. Ekkor létesült gimnáziuma, épült meg a vásárcsarnok, s kezdődött meg a repülőtér építése (mely azonban csak 1950-től szolgálja a polgári repülést).

Az új városközpont kialakítása eredményeként már látható az EU-szabványoknak is eleget tevő vásárcsarnok, s a környezetében épülő lakások.
A kerületben egyetlen műemlék található, a kerület névadójának emelt Szent Lőrinc kápolna. Grassalkovich Antal építtette az 1760-as években barokk stílusban, a hozzávezető diagonális Kápolna út tengelyében. (A mai Margó Tivadar u. végén.) 1830 körül klasszicista stílusban átépítették.
A kerület további látnivalói: Masterfil Pamutfonóipari Vállalat (víztorony); klasszicizáló kúria; Dohnányi Ernő zeneiskola, volt Tündér-kert vendéglő; Gyermekotthon, volt Kuszenda-villa; Általános iskola, volt Karmelita árvaház; Hargita tér Fadrusz János: Feszület
Jegenyefasor Pestszentlőrinc vasútállomás; Kossuth Lajos tér 2-4. iskola; Rudawszky utca 2. volt Liget mozi; Üllői út 462. strand öltözőépülete, egykori Lövészegylet Székháza (Zila Kávéház Krisztina Cukrászda);
Városház utca 32. villa; Karinthy Frigyes gimnázium, tervezője: Kertész András, 1986-ban Nívódíjat kapott érte.
Az ipari emlékek közül említésre méltó: Lakatos úti új víztorony.  A Kossuth téren 1998-ban avatták fel az 1848-as emlékművet. A kerületben mintegy 40 emlékmű található. 

Külön  figyelmet érdemel a Ferihegyi Légikikötő, mely a főváros és az ország egyetlen nemzetközi repülőtere.
A Ferihegyi felvételi épület tervezője ifj. Dávid Károly. Az építkezés a háború miatti megszakításokkal 1942-47-ig tartott (Az épület különlegessége, hogy légifelvételről egy kiterjesztett szárnyú madárnak látszik.) 
  

A 131 éves városrész, a 9,38 négyzetkilométer területtel rendelkező, közel 70 ezer lelket számláló Kispest a főváros délkeleti részén fekszik. Városrészei: Wekerle-telep, Kispest Lakótelep, Kispest Kertváros, Felső-Kispest, Hagyományos Kispest.

A mai Kispest és környéke a 18. sz. közepétől a 19. sz. közepéig a gödöllői Grassalkovich-uradalom Szentlőrinci majorsági központjához tartozott.
Kispest 1871. június 11-étől önálló kisközség lett. A község akkori vezetői bekerítik a házakat, járdaépítésbe fognak, fásítanak, az utcákat világítással látják el. 1885-ben Kispest és Szentlőrinc határvonalán indul el a lajosmizsei vasut. 1900-ban megindult a "villanyos", villanyvilágítást egy évvel később kapott a község.

1908-ban megkezdődhetett a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építése, melyet rövid időn belül dr. Wekerle Sándor miniszterelnökről és pénzügyminiszterről Wekerle-telepnek nevezett el a nép.
1950. január 1-jén csatolták Kispestet Budapesthez.

Kispest kulturális intézményei: Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény, Kaszinó, Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház, Kispesti Tudásház, Vigadó Galéria - Nagy Balogh János kiállítóterem, Skoda Éva Műterem-Galéria.

Pesterzsébet a Kis-Duna partján terül el.
Az első településnyomok a kora bronzkorból származnak, és a kelták jelenlétét (Kr.e. II. és I. évszázad) bizonyítják, majd az avarok települtek itt le és szórványosan maradtak fenn honfoglalás kori leletek is. Az első írásos emlék a századi monostor alapító levele 1067-ből említi Gubacs falu nevét.  A községalapítást 1870. június 14-ére datálják. Az alapítók Erzsébet királyné nevét kívánták felvenni, mely névadást a királyi család elfogadott, sőt Erzsébet királyné anyagilag is támogatta az új települést. A másik jelentős település - mellyel később egyesült - a szomszédságban hasonló telekeladások során jött létre, mely a Kossuthfalva nevet vette fel Kossuth Lajos hozzájárulásával. Községházat 1882-ben állítottak az erzsébetfalvaiak közadakozásból, a mai Kossuth utca, Széchenyi utca sarkán. 1897. április 13-án Erzsébetfalvát nagyközséggé nyilvánították. 1906 nyarára felépült az új községháza, Hegedűs Ármin és Bőhm Henrik tervei alapján, szecessziós stílusban.

A városháza előtt álló Kossuth-szobor Horvay János és Fügedi Richárd alkotása, 1909-ben állították, közadakozásból. Avatási ünnepségén Kossuth fia, Kossuth Ferenc is jelen volt. A mai Szent Erzsébet téren az egykori piac helyén épült fel ugyancsak a 20. század első évtizedében a Szent Erzsébet plébániatemplom, neogótikus stílusban. Freskóit később, 1937-től kezdte el festeni Nagy Sándor a gödöllői művésztelep festőművésze. 1924. január 1-jétől a települést várossá nyilvánították, Pesterzsébet néven. 1950. január 1-jén Pesterzsébet Soroksárral egyesülve, mint Budapest XX. kerülete működött. 1995. január 1-jétől Soroksár Budapest XXIII. kerületeként levált Pesterzsébetről.

Az újjáépített városháza előtti tér és a sétálóutca, a "KOSUTI" a helyiek kedvelt találkozóhelye. Itt kapott helyet Erzsébet királyné és Petőfi Sándor szobra, itt csobog a szökőkút, és itt van a legfiatalabb korosztály játszótere is, nyáron, péntekenként itt szól a térzene. Kicsit távolabb a Széchenyi utca torkolatánál a "legnagyobb magyar" mellszobra látható. A Szent Erzsébet téren megújult külsővel a Szent Erzsébet plébániatemplom található. Az előtte lévő szépen kialakított parkban helyezték el Erzsébet királyné emlékkövét és Kaszab Károly Anyák szobra című alkotása is itt áll 1933 óta, mely egykor az Ifjúsági Vöröskereszt tagjainak adományaiból készülhetett el, és a világ első anyaszobra. Az újabb alkotások közül a templom bejárata előtt álló Árpád-házi Szent Erzsébet szobor és dombormű érdemel említést. Az utóbbi években került sor az Emlékezés terének rendezésére. Az 1956-ban elesettek emlékét az egykori kopjafa helyén 2006 óta márvány obeliszk jelzi. A két világháború hősi halottai és a bombázások civil áldozatai emlékét egy másik, 2004-ben felállított emlékmű őrzi a szépen kialakított parkban.

A város állandó fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az új lakások, lakóparkok építése. A patinás régi házak és középületek felújítása, rendben tartása is folyamatos. Évről-évre korszerűsödik az idén 90 éves Csili Művelődési Központ is. Az intézmény a Pesterzsébeti Múzeummal, a Gaál Imre Galériával és a 2006-ban megnyílt Rátkay-Átlók Galériával a kerület kulturális életének alakítói. Szintén 2006-ban nyitotta meg kapuit a Pesterzsébeti Jégcsarnok, melyben nemzetközi versenyeket is rendeznek. Jó ütemben halad az uszoda építése, amely a tervek szerint 2008 év végére készül el.

Csepel a pesti síkság, a budai hegyek és a tétényi fennsík találkozásánál, a Csepel-sziget északi részén helyezkedik el. A 84 ezer lakosú kerület 1950. január 1. óta tartozik a fővároshoz. Korábban város, előtte az ország egyik legnépesebb faluja volt. A település fejlődésében meghatározó történelmi esemény volt a Weiss-testvérek által 1892-ben alapított töltényszerelő műhely, a későbbi Csepel Művek, valamint az 1928-ban megnyitott Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő, amely a Duna-tengerhajózás központja.
Művelődési intézményeink és két zeneiskolánk egész évben igényes és tartalmas programokkal várják az idelátogatókat. A Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjtemény gazdag kínálata képet ad a kerület élénk képzőművészeti életéről és Csepel településtörténetéről. Az Iskola Galéria, mely egyedülálló a fővárosban, a diákok esztétikai nevelését szolgálja. Hagyományos rendezvényeink közül kiemelkedik az április utolsó hetében megrendezésre kerülő Csepeli Napok, valamint az őszi Mária Napi Búcsú. Csepel sportélete közismert, főként a versenysportok olimpiai és országos bajnokain keresztül.
A Mesterház Étterem és a Pusoma Vendéglő kellemes környezetben igazi gasztronómiai élményt nyújt az idelátogatóknak. Igényes szálláslehetőség a Botel Hotelban található, amely egy elegáns hajószálloda a Soroksári Duna-ágban. A Csepeli strand, amelynek medencéjét egy termálvizes kút táplálja, elismert dél-pesti pihenőhely. Kellemes sétákat lehet tenni a Kis-Duna parton, ahol a horgászok paradicsoma mellett a vízisportok kedvelőinek, de akár sétahajós kirándulásoknak is adottak a lehetőségei.

Budafok–Tétény a főváros XXII. kerülete, Budapest délnyugati részén fekszik a Duna jobb partján. A ma közel 60 ezres lélekszámú kerület 1950-ben jött létre Budafok város, valamint Nagytétény és Budatétény községek egyesítésével. A fennsík Kamaraerdő melletti, sziklagyepes része, amely számos ritka növény- és állatfaj élőhelye, valamint a Háros-sziget a még érintetlen artéri erdőségével természetvédelmi terület.

Az újkőkortól kezdve már folyamatosan lakott vidéken az első jelentős emléket a rómaiak hagyták, létrehozva Campona castellumát (Nagytétény), amely a limes egyik jelentős katonai tábora volt. Fontos dunai átkelő lévén folytonos volt a lakosság, s a népvándorlás korából is kerültek elő régészeti leletek. A honfoglalás után Nagytétény területén volt Töhötöm (Teteny) vezér téli szállása. Az ezután már Téténynek nevezett településen IV. (Kun) László 1279-ben országgyűlést tartott a kun kérdés rendezésére. Az oklevelek tanúsága szerint a király és kísérete a Háros (egykor Csúthnak nevezett)-szigeten lévő Csúti premontrei prépostságban szállt meg. A Téténytől északabbra fekvő Csút falun kívül még egy harmadik település is létezett vidékünkön, a mai budafoki fennsikon lévő Kána. Tétény a XV. század második felében élte virágkorát, ekkor már mezőváros (oppidum) volt.

Budafok, amely új nevét 1886-ban kapta az addigi Promontor helyett, 1926-ban városi rangot kapott. A megszűnt szőlőkultúra folytatásaként a város a XX. században jelentős borászati centrummá fejlődött, ahol a mai napig borászokat is képeznek. 1987-ben Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi oklevelet. A túlnyomóan kertvárosias jellegű kerület a mai napig is őrzi egykori alkotó településeinek jellegét, amelyekben eleink műemlékek sorát hagyták ránk.
Látnivalók: Száraz-Rudnyánszky Kastély, azaz a Nagytétényi Kastélymúzeum; Szoborpark Múzeum; Tropicarium.

Budapest legfiatalabb kerülete: 1994-ben vált le Budapest XX. kerületéről. Területe megegyezik az 1950-ben Budapesthez csatolt Soroksár nagyközségével.

A kerület viszonylag csendes, mert a nagy forgalmat lebonyolító utak jelentős része a kerület peremén fut végig (a nyugati oldalon a Soroksári út, a keletin az M5-ös autópálya bevezető szakasza). A leggyorsabb megközelítési mód a Ráckevei HÉV, valamint a Budapest–Kiskunhalas–Kelebia-vasútvonal. Mindkét vasútnak a városközpont közelében vannak a megállói.

Soroksár település csak 1724-ben kezdett német lakosokkal benépesülni, amikor Grassalkovich Antal tulajdonába került. A 18. század közepe táján lett falu, Mária Terézia alatt vásárjogot kapott és mezővárossá vált. Budapesthez közeli helyzetét kihasználva a fővárossal élénk gazdasági forgalmat alakított ki. Soroksárhoz tartozott Erzsébetfalva és Kossuthfalva, valamint a gubacsi puszta. A második világháborút követően Soroksár német lakosságának javát, összesen 3898 embert kitelepítettek.

1950. január 1-jétől Soroksár a főváros része lett a XX. kerület kisebbik alkotóelemeként Pesterzsébet mellett. 1992. szeptember 27-én helyi lokálpatrióták kezdeményezésére népszavazást tartottak, ahol döntés született az önálló Soroksárról. Az így létrejött XXIII. kerület 1994. december 11-én választotta meg első képviselőtestületét.

Soroksár kulturális életének színterei: a Művelődési Ház, a Galéria '13 Soroksár Kht., valamint a Soroksári Helytörténeti Gyűjtemény.