Ahol a Balaton nyugati medencéje a legszélesebb, s ahonnan talán a legszebb kilátás nyílik a szemközti oldal hegyeire, ott fekszik az alig 630 lakosú Balatonmáriafürdő. Története párhuzamos Balatonfenyvesével, hiszen mindkettő a múlt század végi filoxérajárványnak, majd a századfordulón kezdődött fürdőkultusznak köszönheti létét. A település nevében megörökített Mária, Széchenyi Imre gróf felesége volt. Ide telepítették az új szőlőskerteket, melyeket a szőlővész által tönkretett gazdák vehettek bérbe. Ezt a munkát irányította Széchenyi Imre, a "szőlőhegy" új lakói pedig hálából felesége nevét választották településük elnevezésére. A telepítés nem várt sikert hozott, a homokon jó termést hoztak a szőlők, s 1896-ban, a millennium évében már szüreteltek a gazdák. Amikor itt is vasúti megállóhely létesült, a fejlődés felgyorsult, egyre többen költöztek az új parcellákon épített házakba. 1902-ben fürdőegyesületet szerveztek. A település 1926-ban önálló községgé alakult. Az utóbbi évek fejlesztései nyomán elkészült a Móló sétány a hajókikötő teljes hosszában és a központi strand előtt vizesblokkot alakítottak ki mozgássérültek számára. A nyár legkiemelkedőbb programja a Nemzetközi Fúvószenekari Találkozó, melyet augusztusban tartanak a központi fizetős strandon és kihelyezett programokkal a Nyugat-Balatoni Régióban. Az országosan egyedülálló programot zenés tűzijáték zárja. Kényelmes, kis forgalmú parti úton érhető el a fenékpusztai római erődítmény, majd tovább haladva Keszthely, illetve nyugati irányban a Kis-Balaton természetvédelmi területe. Elkészült a központi strand előtti park új díszjárdával és impozáns térelemekkel.